(folytatás)
… – Éhes vagyok! Adj ennem! – hallotta többször is a mosónő az otthonában, miután összevarrták, és bekötözték a fejbőrén keletkezett hasítékot.
Körbepillantott, hogy vajon ki szólítja, de nem volt körülötte senki, így a beszédet is saját gondolatának vélte, és nekilátott megszokott, visszafogott vacsorája elkészítésének.
– Adj ennem! Hallod? – érzékelte újra és újra az ismerős hanglejtésű szavakat. – Éhes vagyok, nem érted?
– Ki beszél? – nézett körbe a konyhában minden alkalommal egyre riadtabban.
– Adj ennem!
– Nem! Nem lehet! Tartalékolni kell! Nem adhatok!
– Adj ennem, mert elpusztulok! Éhen döglök! Nem értesz? Idióta vagy, hogy nem érted meg?
– Akárki beszél, fejezze be! Azt mondtam, nincs evés! Én már vacsoráztam! Hagyj békén, vagy jelenj meg! Az ajtó mögött vagy? Vagy a kamra polcai közt! Gyere elő, ne rejtőzködj!
– Nem látlak!
– Adj ennem!
– Mutasd magad!
– Mutassa az anyád!
– Anyámat hagyd ki ebből! Állj elém, úgy kérj! Akkor sem kapsz, de látni akarlak!
– Enni akarok, te riherongy cafka! Verjen ki a ragya, ott, ahol nem éred! Ennem kell, te zsugori, pénzéhes ringyó!
– Gyere elő, és ne sértegess! Honnan veszed a bátorságot, hogy rágalmazz? Megdolgozok keményen a pénzért!
– Jól mondod, te kétszínű, álnok szutykos ribanc! Keményen dolgozol! Az uraság kemény hímtagján! Azért kapsz annyi pénzt! Na, adj már ennem, mert megdöglök, éhen!
– Nem vagyok szajha! Sem ringyó, sem ribanc, sem cafka! – húzott elő a fiókból egy hatalmas konyhakést, és hadonászni kezdett vele a levegőben!
– Vágj húst, ha már elővetted azt a kést! Adj ennem! Látod, megy ez! Takarodj a kamrába! Vágj nekem húst!
– Téged váglak, ha nem fejezed be!
– Azt kétlem! Találj meg!
– Nincs időm vitatkozni senkivel! Hajnalban, korán mennem kell dolgozni!
– Menj dolgozni, az uraság letolt nadrágja körül! De adj előtte ennem! …
(folytatása következik)
